Rólunk

A Zöldpart Villa nem egy hagyományos vendégház. Ez a közvetlen vízparti, lakályos villa az emlékek és a boldog pillanatok tárháza. Villánkat családunk úgy alakította ki, hogy biztosítsa vendégeinknek az otthon kényelmét, a zavartalan pihenést és a feledhetetlen közös időtöltést. Szeretnénk, ha más családoknak és baráti társaságoknak is olyan sok örömet és örökké szóló emlékeket okozna, mint nekünk.

A mi családunknak ez az üdülőház jelentett mindent: az imádott nyarakat, a családi összetartás megélését, az ünnepségeket, a kandalló melletti téli olvasásokat, a baráti csapatok összekovácsolódását. Itt tanultunk meg többen úszni, biciklizni, ping pongozni, bográcsban főzni, lángost sütni, lekvárt eltenni, és volt, aki itt tette meg az első lépéseket.

Számunkra ez a nyaraló maga a ’Béke szigete’. Édesanyám a mai napig így nevezi. Mi ide nem csak pihenni jártunk le és kiszabadulni a hétköznapokból, hanem minden családi eseménynek ez adott otthont: itt ünnepeltünk szülinapokat, lánybúcsút, családi esküvőt, ballagást és sok minden mást.

Amikor leutaztunk, minden nap nagyokat sétáltunk a parton, bementünk fagyizni a közeli cukrászdába, bicikliztünk a Balaton körül, csúszkáltunk a befagyott tavon és maratoni ping pong bajnokságokat tartottunk. Családi hagyományok születtek itt. Édesanyámmal például minden év augusztusában kifeküdtünk a stégre hullócsillagokat nézni, ősszel pedig együtt ugráltunk az összegereblyézett levélkupacokba. Megéltük már itt a legnagyobb, fakicsavaró viharokat a kandalló melegénél, de a hőségrekordokat döntögető nyári forróságokat is a terasz árnyékában házi limonádét vagy sört kortyolgatva.

Kiskutyánk, Tappancs a szemünk előtt nőtt fel a ház udvarán. Itt mártózott meg először vízben, itt csente el az elguruló labdákat, kergette a kacsákat. Most már öreg kutyaként őrzi a kertben alvó kisgyermekek álmát, figyeli a ping pong játékokat, és mind máig kopog az ajtón, jelezve nekünk, ha jön az eső.

Ha lejátszott társas- és kártyapartikban, elolvasott könyvekben, hajnalokig tartó beszélgetésekben, dübörgő hangerőben, kiüresedett borospalackokban, felharsanó kacagásokban vagy elhangzott szerelmes szavakban mérhető lenne a boldogság, akkor úgy érzem, itt mindig mi voltunk a világ legboldogabb családja.

Ezek a mi legszebb élményeink. És a tiétek mi lesz?